Mi, néhányan gyulaiak mintegy 10 éve kezdtünk el régi gyümölcsfajtákkal foglalkozni.
Kezdetben Erdélyben, a Felvidéken, valamint Békés és Zala megyében gyűjtöttünk, kutattunk szedtünk oltóágakat régi kertekben. Megtanultunk oltani, szemezni, növényeket szaporítani, és megtanultunk újra a régi fajtákkal bánni, hisz mindegyik másféle bánásmódot igényel.
Nagy-Tóth Ferenc kolozsvári professzor könyvéből, valamint a kiváló Zala megyei gyümölcsész, Kovács Gyula munkásságából kiindulva ismerkedtünk a régi és híres fajtákkal. Sok ismeretet szereztünk Ambrus Lajos gyulai származású író, pomológus lelkesítő könyveiből, újság cikkeiből.
Nagy példák mutattak utat számunkra: megyénkben élt a XIX. században Kunágotán és Mezőkovácsházán az Európa hírű gyümölcsész, Bereczki Máté. Oltó vesszőket küldött postán az érdeklődőknek. Egy-egy fára 16 fajtát is oltott, mintegy 100 ilyen fája volt, ahol a vesszőket nevelte, és kérésre postán elküldte!
Kitartó munkája nyomán nagy terve megvalósult: a török utáni pusztaság helyébe ismét gyümölcsösök létesültek szerte az akkori országban. Mint tudóst, az egész világon ismerték és tisztelték. Egy személyben alkotott valami hihetetlen nagyot. De említhetjük Szávai Márton nyugdíjas kántortanítót is Udvarhely-székből, Énlakáról: egy élet kitartó munkájával gyűjtötte és szaporította Erdély nevezetes gyümölcseit.
Ma már hozzá jár szinte a fél Magyarország!
Szóval így indultunk mi a régiek és a nagyok nyomában. Létrehoztuk a Régi Gyümölcsfajták Baráti Körét.