A “Bánffy Pál’ téli alma az erdélyi Kalotaszeg vidékének régi különlegessége. Nevét a XIX. század elején élt kolozsvári gyümölcsésztől, Bodor Páltól kapta.
Gyümölcsének héja narancsos, a napos oldalán pirosas színű; húsa zöldesfehér, bőlevű, cukros (finoman savanykás), általában igen kellemes ízű. Az ún. csörgőalmák közé tartozik, azaz a magtokjában az érett magok “csörögni” szoktak.
Érési ideje októberre esik.
Fája erőteljes növekedésű.
A varasodással és a lisztharmattal szemben is igen ellenálló, házikerti termesztésre ajánlható fajta.
Batul
Érés: november, eltartható márciusig
Húsa: finom szemcséjű, eleinte tömött, majd roppanó, jól éretten olvadó, bőségesen leves, különlegesen, üdítően savanykás-édes, pezsgő, feledhetetlenül kellemes ízű.
Csetertes alma
Kiváló levest főznek belőle Kalotaszegen (Magyarvalkón)
Társnevei: Kleine lange Muskateller, Muskateller Grumetbirne, Sarjú körte, Kis muskotály körte
Származása: ismeretlen eredetű régi körtefajta. A németek szerint Thüringiából származik.
Daru Sóvári v. Sóvári Daru alma
Érés: nov.-február, tavaszig eláll
Húsa: zöldesfehér majd vajsárgás fehér, kemény, roppanó, majd kásásodó , leves, gyengén savanykás, jó édes, de olykor fanyar utóízzel, fű ízzel, gyenge aromával. (Daru) alma
Érés: nov.-február, tavaszig eláll
Húsa: zöldesfehér majd vajsárgás fehér, kemény, roppanó, majd kásásodó , leves, gyengén savanykás, jó édes, de olykor fanyar utóízzel, fű ízzel, gyenge aromával.
Drap d’or (drapdúr=Arany kelméjű, Arany szövetű alma)
XIV. Lajos kertjében, Bethlen Gábor idejében már ismert volt.
Húsa: bőlevű, cukros, finom savannyal emelt. Érés: ősz. A meleg fekvést kedveli.
London pepin
Angol eredetű, nálunk már a XIX. sz.-ban népszerű volt. Érés: november. Márciusig eláll. Húsa: tömött, roppanó, mely olvadó lédússá válik, édes, nagyon kevés üdítő savassággal és különleges aromával.
Nyári fontos alma
Cimkék: tüköralma, fontos alma, rétesalma, Rambour d’été
Gyümölcse igen nagy, lapított gömb alakú, fája erős növekedésű, szétterülő koronájú.
A Nyári fontos alma (Malus domestica Borkh.) augusztus első dekádjától csaknem egy hónapon keresztül szedhető (érése nagyon elhúzódó), kb. 3-4 hétig eltartható.
A gyümölcs átlagsúlya 240 g, de egy-egy db sokszor a fél kg-ot is eléri. Alakja lapított gömb, egyik oldalán kissé hízottabb, enyhén bordázott.
Héja szívós, zsíros tapintású, éretten fehéressárga, a napos oldalán pirosas, néha szakadozottan csíkozott. Pontozata ritka, alig szembetűnő. Húsa fehér, kissé laza, kissé roppanó. Bőlevű, leve eléggé cukros, savanykás, kellemes.
Bizonytalan eredetű, egyesek magyar almafajtának tekintik, de hasonló típusú nyári almát már a XVI. század közepén termesztettek Franciaországban. Bereczki Máté pomológus szerint lotharingiai, a franciaországi Amiens-ben Rambour néven 1535-ben már ismert fajta volt. Magyarországon általánosan rétesalmának nevezik és használják a nagy, tetszetős almát. Bereczki az oltóvesszőt 1871-ben kapta Jeinsenből, Oberdieck pomológustól.
A híres pesti vásárok és piacok egyik kedvelt gyümölcse volt már a XIX. század közepén. A Kerti Gazdaság című szaklap 1858-ban arról panaszkodott, hogy a pesti piacon azért volt kevés nyári alma, mert főleg a rétesalmákat elkapkodták, illetve még a piacra kerülésük előtt a paraszti háztartásokban rétesként felhasználták. Termesztését és a fajta elterjesztését Bereczki 1882-ben is sürgette. Az 1960-as évekig az egyik legnagyobb mennyiségben termesztett almafajta volt, a nagyüzemi almatermesztésből viszont kiszorult.
Friss fogyasztású, asztali alma. Féléretten konzervipari és háztartási célra igen jól felhasználható rétesalma.
Fája edzett, az első években erős növekedésű. Terebélyes, szétterülő, szabálytalan félgömb alakú koronát nevel. Későn fordul termőre, utána bőven, de szakaszosan terem. Levelei igen nagyok, vastag és kemény szövetűek, színük élénk világoszöld, alul molyhosak.
A termőhely iránt nem igényes, homoktalajokon is jól terem. A szélsőséges viszonyokat igen jól tűri. Betegségekkel szemben kevésbé fogékony. Minden alanytípuson jól termeszthető, de gyenge növekedésű alanyon csak mély rétegű, kellően nyirkos talajon érzi jól magát. Nagyméretű gyümölcse miatt szélvédett helyre célszerű ültetni.
Korábban az országnak jelentős exportcikke volt. Ma már csak a házi kertekben található. Éves szaporítása 4-5000 darab. Becslések szerint 1000-1500 termelő kertjében található meg. Augusztusban és szeptemberben piacokon árusítják. Nem védett.
Sóvári (Daru) alma
Érés: nov.-február, tavaszig eláll. Húsa: zöldesfehér majd vajsárgás fehér, kemény, roppanó, majd kásásodó , leves, gyengén savanykás, jó édes, de olykor fanyar utóízzel, fű ízzel, gyenge aromával.
Körték
Avranches-i jó Lujza
(francia /Bergamotte d’Avranches, valószínűleg azonos a Bőr körtével/)
Érés: okt. eleje
Húsa: olvadó, mérsékelten leves, kellemesen édes és fűszeres, nem köves ,kívánatos gyümölcs
Császárkörte. Származása ismeretlen.
A pomológiai munkák megegyeznek abban, hogy az egyik legrégibb körtefajta. Már a rómaiak előtt is ismerték Sementinum néven.
A világ minden táján ismert csemege gyümölcs. Érés ideje szept., okt.
Hazánkban házikerti fajta, de telepítését – a számos jobb fajta miatt – már nem javasolják.
Fája lassú növésű, korán és bőven termő, helyben és talajban nem válogat.
Birsen is termeszthető. A császárkörte gyümölcsei tompa-széles tojásdadok, élénksárga színűek, napos oldaluk pirossal mosott.
Húsa szép fehér, olvadó, nem kövecses, bőlevű, édes, kellemes zamattal. Izének jóságát bizonyítja, hogy a kereskedelem minden jóízű körtét Császárkörte néven nevez.
Dr Guyot Gyula
(francia, 1860)
Érés: aug. vége.-szept. eleje
Húsa: kezdetben tömött, de nagyon finom szemcséjű, lédús, és olvadóvá válik, üdítően enyhén borízű, jó édes, kívánatos
Nagy szegfű körte
A gyümölcs érési ideje július második fele, de elhúzódhatik augusztus első harmadáig. Mérete kicsiny, ritkán közepes nagyságú, mintegy 50 mm magas és 40 mm széles. Héja sima, éretten szalmasárga, napos oldalán piros pontozással. Húsa fehér vagy fehéres-sárga, édes, leves, erősen muskotályos illatú és zamatú. Minősége nagyon jó vagy jó asztali; kiváló konzerv és piaci gyümölcs.
Fája edzett, télálló, de a gombabetegségektől nem mentes. Talajban és éghajlatban nem válogat, bő termést azonban csak kissé nyirkos, középkötött, jó talajokban hoz. Birsalanyon és vadalanyon egyaránt jól fejlődik. Alacsony, közepes törzsű és gúlafák nevelésére alkalmas.
Megjegyzés: gyümölcse a szeleknek ellenálló és kevésbé férgesedő. Mint konzervgyümölcs is figyelemre méltó.
Mohácsy – Porpáczy: A körte termesztése és nemesítése
Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1955.
Nemes Krasszán(francia eredetű /Passe-Crassane/).
Igényes. A jó talajt, védett, meleg fekvést szereti. Érés: okt. első fele, tavaszig eltartható. Húsa: sárgásfehér, enyhén szemcsés, olvadékony, bő levű. Íze kiváló, fűszeres, kellemesen savanykás, fanyar.
Nyári Kálmán
(olasz eredet /hasonnevek: Budai körte, Szent-Lőrincz körte, Császár k.)
Érés: szept.-okt. eleje
Húsa: kemény, nem roppanó, nem is kásás, lédús, de nem olvadó, jó édes, enyhén mézízű, néha kellemesen fűszeres.
Társulati esperes
(belga /Doyenné du Comice)
Ritka fajta, szeszélyesen terem.
Érés: október, de eltartható tartósan.
Húsa: finoman szemcsés, bőlevű, olvadó,üdítően fűszeres, édes.
Téli Kálmán (Bon Chretien d’hiver, Bon Chretien de Tours, Szent Márton körte))
A római eredetű „Crustumium” származéka. A franciák úgy tartották, hogy a magyarországi származású (pontosabban pannóniai) szent Márton vitte magával a galliai Tours-ba (Kr.u. 374-ben már ültették ott!). „A franciák legkedvesebb körtéje, súlyra a fontot is eléri” írja Jean Ruel 1536-ban.
Érés: IX-XI. hó, egyik változata korai (elő érő). /Ambrus Lajos leírja, hogy 1559 tavaszán Nádasdy Tamás nádor sürgeti a feleségét (Nádasdyné Kanizsai Dorottyát) levélben: küldjön a királyné asszonynak az előérő (korai) muskotályos Kármán (Bon Chretien) körtéből /. Húsa: olvadó, leves, cukros, sajátszerűen finom íz. Gyümölcse: nagy. A kertből nem hiányozhat (írják)!
Zöld Magdolna
(régi, bizonytalan eredet/1628 /Citron des carnes/, e körbe tartozik a Dinnye körte is /a név az érési ideje miatt van/, Kobak k.)
Érés: aug.-szeptemberig
Húsa: kissé szemcsés, eléggé tömött, de lédús, olvadóvá válik, édes, enyhén fűszeres, de nem ritkán vízízű
A leírások és a képek nagy része Nagy-Tóth Ferenc: Régi erdélyi almák és Régi erdélyi körték és egyéb gyümölcsök ( Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása, 1998 és 2006) c. könyveiből valók.
Meggy
Cigánymeggy
Cigánymeggy érési idő: Június közepe – vége
A cigánymeggy gyümölcse kicsi, 3-4 g. gömb alakú, sötétbordóra színeződő, puha húsú és erősen festőlevű. Sav és szárazanyag tartalma magas. Kőmagja nagyon kicsi. Jó pollenadó fajta. Igénytelen és nagyon alkalmazkodóképes meggy fajta